Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Star Trek - Nemesis

2008.10.13

 

- 1 -

 

A szerteágazó filmsorozat franchise kifulladása miatt sok évet kellett várni arra, hogy a Paramount ismét rászánja magát a Star Trek univerzum leporolására. De türelem rózsát terem, és így eljött a trekik által nagyon várt 2002. év, a Nemesis bemutatója.

Külön vita tárgyát képezheti, hogy érdemes-e egy tv sorozatból mozi filmet készíteni. Nagy általánosságban kijelenthetjük, hogy nem. Tudomásul kell venni, hogy mások az elvárások és a lehetőségek a tévében, illetve mozivásznon. Anyagi bukás ritkán lesz a dologból, de azért hókotró sem kell a bevételek kupacba gyűjtéséhez. Egy-egy ilyen film annyit szokott termelni a kasszáknál, ami arra elég, hogy a producerek éppen visszakapják a pénzüket, és egy időre elmenjen a kedvük a sztoritól. Anyagi értelemben a Nemesis is erre a sorsra jutott. Ez rossz hír, hisz azt jelenti, eláthatatlan időre lekerült a projekt folytatása a stúdióvezetők asztaláról. Ellenpontként állítható, hogy mozifilmből jó üzlet sorozatot kreálni. Jó példa erre a Csillagkapu  rétestésztaként nyúló története.

De vizsgáljuk meg a rajongók számára lényegesebb szempontokat is.

A történet végre felnő a mozivászonhoz! Az előző rész – Az űrlázadás – inkább 45 percet ért volna meg a tv-ben. Sajnos kierőszakoltak belőle két órát, így – a sovány történet okozta rengeteg üresjárattól - óhatatlanul álomba zuhantak a nézők. Ezt követően elkerülhetetlenné vált az alkotói vérfrissítés, a rendező csere. Jonathan Frakes ment, mert nyilvánvalóan belecsontosodott a munkába, és nem tudott újat mutatni. Érkezett a helyére egy kívülálló, Stuart Baird. Ő, saját elmondása szerint semmit nem tudott a Star Trek univerzumról. Ezzel, persze rögtön kivívta a trekik rosszallását. Mégis jó választásnak bizonyult. A friss szem, a szűz kéz szerencsésen hatott a filmre. Baird kerülte a szokásos statikus beállításokat, amiket Frakes imádott, vagy legalábbis nem tudott mást. Szokatlan megvilágítás, és rendhagyó kameraszögek dobják fel a jeleneteket. Jó ötlet, hogy a földtípusú bolygók nyilvánvalóan budget csökkentő – az előző részekben kihagyhatatlan - szerepeltetése a minimumra csökkent. Természetesen a film sötétebb tónusa a hangulatra is hat. Ez sem céltalan, hiszen ebben az epizódban nem csak a szokásos világmegmentésről van szó, hanem komoly morális drámáról is. Míg a korábbi sztorikban a sorozat létrehozója - Roddenberry - által erőltetett moralitás a szűkös költségvetés, és a csak televíziós látványban gondolkodni képes alkotók fa kezén szétmorzsolódott és komolytalanná vált, addig itt tényleg sikerült egy nagyot ütni a humanista vesénkre. Ahogy kell, ez meg is osztotta a rajongókat. Sok treki nem tudta feldolgozni, hogy nem azt a szokványos szirupot kapta, amit elvonási tüneteire várt. Sőt, a stáb még azt az abszurdumot is elkövette, hogy egy főszereplőt dematerializálnak. Pedig az írók még egy mentőövet is dobtak az előre láthatóan kiakadó rajongóknak, a Brent Spiner által nagyszerűen megformált B-4-es droid személyében. De mikor jó egy film, ha nem akkor, amikor felkavarja a kedélyeket? A film forgatása idején, már nyilvánvaló volt, hogy ezzel a szereposztással nem fogunk többé találkozni. Ez számomra is fájdalmas, de meg kell értenünk, hogy a Csillagflotta tisztjei is nyugdíjba vonulnak egyszer. Ez az egyszer most jött el. Ez egyúttal felvet egy komoly problémát is. Kik szerepeljenek egy következő mozifilmben? A csicsergő madarak szerint ismét egy prequel mozival kell beérnünk 2008-9 tájékán. Úgy tűnik, az alkotók nem tanultak az Enterprise sorozat -  megjegyzem előre látható - csúnya kudarcából.- 2 -

A Nemesis, technikailag hozza korának színvonalát. Trükkjei nem okoznak csalódást. Sőt, a többi Star Trek mozihoz képest messze a legkifinomultabb az fx csapat munkája. Természetesen a történetben vannak komoly logikai bukfencek. De a sci-fi rajongók már régóta tudják, hogy néha áldozatot kell hozni a realitás oltárán, hogy a cselekmény gördülékenyebb legyen.

Összességében kijelenthetjük, hogy a legjobb Star Trek film a Nemesis. Sajnos itt a legjobb, abszolút értelemben csak középszerűt jelent. Ezért gyaníthatóan még sokat kell várnunk a következő vörös riadóra. Már a legtrükkösebb holofedélzet sem tudná palástolni, hogy Roddenberry álma a Voyager hazatérése óta komoly és tartós válságban van.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.