Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Prometheus

2012.06.09

Prometheus

 

 

 

prometheus-2012-650x370.jpg

 

 

Az Alien - mint általában egy sikeres filmes franchise - új történetért kiáltott. Az ilyesmi persze sok veszéllyel, leginkább anyagi kockázattal jár, ezért nehezen állnak össze az újabb epizódok egy-egy történethez. Van olyan folytatás, ami ezen okokból soha nem jön össze. Jelen esetben a producerek addig verték magukat a földhöz, míg Ridley Scott kötélnek állt. Ez akár jó jel is lehetett volna, hisz neki köszönhetjük a legenda születését, legalábbis ami az Alien rendezői levezénylését illeti. Az Alien annak idején akkorát ütött, mint Mike Tyson fénykorában szorozva tízzel. Megújította a sci-fi horror filmeket, hisz azóta is folyamatosan készülnek a különféle minőségű klónok. Beépült a popkultúrába. Az ebből a filmből származó kereszthivatkozások fel-fel bukkannak életünkben és az is tudja körülbelül, hogy mi az Alien, aki egyetlen epizódot sem látott. Mi ez, ha nem siker?

1979-ben Scott kétség kívül olyan képi világot mutatott be, olyan atmoszférát teremtett, mint előtte senki. A film ma is megnézhető, élvezhető, a maga idejében pedig elképesztően látványos és főleg félelmetes volt. Valóban komoly para élmény volt végignézni. Aki a nyolcvanas évek elején egyedül, egy sötét szobában abszolválta a filmet, annak ezúton is gratulálok a bátorságához.

Az első részt a nagy siker okán még három folytatás követte. Ezeket különböző rendezők készítették, akik igyekeztek a saját elképzelésük szerint formálni a sztorit. Ennek az lett a következménye, hogy a franchise fura kanyarokat írt le annak ellenére, hogy végig megtartották az eredeti főszereplőt, Ripley hadnagyot. A negyedik rész már olyan erőltetett volt és olyan kínosan ötlettelen, hogy az időközben amúgy is kiöregedő Sigourney Weawer többé nem öltötte, nem ölthette magára a figura jelmezét. Úgy tűnt, hogy az a zsákutca, ahová a folytatások vitték a történetet, végleg elkaszálja kedvenc idegenjeink – mert valójában ők voltak a főszereplők – kalandjainak folytathatóságát. Ez részben igaz is lett, hisz a producerek nem egy közvetlen folytatásban gondolkodtak. Az igazán izgalmas lehetőség az előzményekben rejlett.  Az Alien sok kérdést hagyott megválaszolatlanul.

Honnan jöttek az idegenek? Hol keletkezhetett egy ilyen faj? Kinek az űrhajójában voltak azok a tojások? Miért voltak ott? Honnan jött a Space Jockey? Ne felejtsük el, hogy az Alien világában úgy éltek az emberek, hogy bár járták az űrt, idegen fajokkal nem nagyon találkoztak.

Valljuk meg, ezek egy geek számára valóban érdekes és izgalmas felvetések. Nos, a Prometheus ezekre a kérdésekre jó részt megadja a válaszokat. De Scott nem érte be ennyivel.

A film látványos, van 3D-s változat is, bár állítólag ez – mint általában - nem sokat dob rajta. A szereposztás soha nem volt lényeges az Alien filmeknél. A Prometheus személyzete elég sok tagból áll, de a többségüknek még a nevét se tudjuk meg, mivel funkciójuk csak a gyors és kellemetlen távozás az örök vadászmezőkre. A hivatalos reklám kampány 3 szereplőt favorizált és sztárolt a mozival kapcsolatban. Noomi Rapace, Michael Fassbender, Charlize Theron. Az első kettő - noha sok filmben játszott, és állítólag hű de tehetségesek - valójában gyakorlatilag ismeretlenek és nem sokat mutattak ebben az alkotásban sem. Itt a Tetovált lány rajongói felszisszennek, de nem kell túl misztifikálni a dolgot. Személyes véleményem az, hogy Noominak nem állt jól ez a szerep. Hiteltelen alakítást nyújtott.  Michaelnek volt néhány momentuma David szerepében, de azért ő se volt egy Anthony Hopkins. Theront ugyan ismerhetjük, de nem színészi képességei miatt szeretjük őt látni. Nincs is ezzel a castinggal semmi gond, hisz nem kell Macbethi magasságokban járni miközben egy aliennel birkózunk. Nem tudom, hogy egy valóban tehetséges színész jót tenne-e a filmnek.

A film további értékelése nem végezhető el a történet részletes elemzése nélkül, ezért az írás innét kezdve sok spoilert tartalmaz. Aki még nem látta a filmet és szűzen szeretné megnézni, az ne olvasson tovább!

A nyitó képsoron mindjárt nagyot akartak dobni, ezért azt látjuk, hogy egy nyilvánvalóan földön kívüli – bár emberszerű – lény, egy zuhatag felett lebegő űrhajó alatt állva megiszik valami szmötyit, amitől jelentős kínok között lebomlik, majd DNS-e újrastrukturálódik és osztódni, szaporodni kezd az ismeretlen bolygó folyójának vízében. Snitt. Aki olvasta a filmről a folyamatosan szivárogtatott információkat, az ebből nagyjából kihámozhatta, hogy itt egy fajta terraformálást láthattunk. Egy faj ilyen fura módon – egy társuk feláldozásával – népesít be élettel lakatlan bolygókat. Ez persze új kérdéseket vet fel. Miért nem találnak ki önmagukra nézve kíméletesebb módszert? Minek akarnak bolygókat élettel megtölteni?

A vágás után már a Földön járunk és barlangban kutató embereket kapunk az arcunkba, hogy legyen időnk feldolgozni a kezdeti sokkot. Sajnos a film nem ad választ a fentebb feltett kérdésekre. Ennek persze – a humanoidszerű fajjal kapcsolatos kínzó kérdésekre adandó válaszok elmaradásának - oka van, de ezt csak a történet vége felé kezdjük el sejteni, ezért én is csak kritikám végén hozakodok elő vele.

A folytatásban két tudós rájön, hogy egy földön kívüli értelmes civilizáció járt több ezer évvel a filmbéli jelen előtt a földön. Ezt különféle – egymástól időben és térben elszigetelt – földi kultúrák írásos, rajzos, akár barlangrajzos feljegyzéseiből állapítják meg. Arra a következtetésre jutnak, hogy a rajzokon lévő akármi – leginkább néhány paca - egy csillagtérkép, sőt konkrétan egy meghívó az univerzum egy adott pontjára. Ez egy laza merítés vagy finomabban mondjuk úgy, főhajtás a Stargate univerzum előtt. Az elég elnagyolt ábrázolásokat összeolvasztják, majd a számítógép kiköpi, hogy ez hol is van a galaxisban. Zsír. A film felétől kiderül, hogy szó sincs meghívásról. De igazából az én gondom ezzel a következő. Ha az a korábban földön járó UFO-s faj nem akarta, hogy megtaláljuk őket, márpedig a filmből kiderül, hogy nem akarta, akkor minek adott meg koordinátákat? Meg egyáltalán, miért beszéltek volna arról egy náluk nagyságrendekkel alacsonyabb szinten lévő fajnak, hogy egy bizonyos bolygó hol van a világegyetemben, különösen úgy, hogy az nem is az ő szülő bolygójuk, csupán egy kísérleti telep. Ez totálisan logikátlan momentum a filmben. Gáz, mert erre épül, innét indul a sztori. Upsz.

A következő jelenetben már úton is van a Prometheus a megadott helyre. Természetesen a Weyland vállalat szponzorálja az utat. Ez a cég annyira tetszik a franchise mindenkori alkotóinak, hogy egyetlen részből sem hagyják ki. David, az android felügyeli a hajót. Nem mondják, hogy ő egy android, de fura mozgásából, szenvtelenségéből, no meg a tudatosan csepegtetett marketing infókból mégis tudhatjuk, hogy ő az. A többi utas hibernált állapotban várja, hogy megérkezzenek. Egyikük álmába bele is leshetünk David segítségével. Itt is történik egy kis logikai ritmus zökkenő. Az űrhajó hirtelen lefékez, mert kiderül, hogy célba ért. Meglepő módon ez az esemény az androidot is váratlanul éri. Holott ő percre pontosan tudja, hogy mióta utaznak, tehát azt is tudnia kellett volna, hogy aznap megérkeznek. Őt viszont napi rutintevékenysége közben meglepetésként éri az esemény. Na, de lapozzunk, mert ez már tényleg csak szőrszálak akkurátus és céltalan hasogatása.

Megkapjuk a szokásos képeket a hibernálásból nehezen magukhoz térő emberekről, aztán a szintén nélkülözhetetlen étkezős jelent rezignált és jövendőbéli alien eledelekkel, majd az eligazítás a titkos küldetésről. Ezek a képi és történeti panelek már ismerősek lehetnek a sorozat rajongói számára.  

 

 

 

prometheus-review.jpg

 

 

 

Aztán kezdődik daráló, amit részletesen nincs értelme elmesélni. A lényeg, hogy itt is last man standing tart a dolog. Csak néhány részt emelek ki elemzés céljából.

Mivel a felfedezendő barlangrendszerben – amiről később kiderül, hogy egy része tulajdonképpen űrhajó – fincsi a levegő a szenzorok szerint, ezért gyorsan le is kerülnek a sisakok. E miatt azonban megváltozik egy kamra páratartalma vagy légköri összetétele, minek hatására a padlón sorakozó vázákból elkezd kibugyogni a szutyi. Ennek következménye lesz, hogy a földön sétáló apró, békés százlábú szerű talajlakókból agresszív kígyó jellegű pre alien fejlődik néhány óra alatt. Nekik – két lüke tudós demonstratív jellegű elintézésén kívül - ugyan nem lesz komoly szerepük a történetben, de bemutatót kapunk a vázákban lévő szutyi erős és egyedi hatásáról. Ami felmerült bennem ezzel kapcsolatban az, hogy a teremtő faj mi okból készített egy olyan termet, ahol minimális környezeti változás hatására beindul a veszélyes anyag és komoly galiba keletkezhet. Teljesen illogikus dolog. Mindezt egy dramaturgiailag indokolatlan hatalmas szobor fej és egy erősen alien anyakirálynőre emlékeztető (de lehet csak én képzeltem bele, mert ez sajnos nem derül ki egyértelműen) kisplasztika társaságában helyezik el. Warum, kérdem én? A hajó különböző zugaiban lévő többi váza – van belőlük sok – igényesen, szabványoknak megfelelően el van csomagolva, rögzítve és még attól sem gorombulnak be, hogy lezuhan velük az űrhajó. Sok-sok kérdőjel.

Amire egyértelmű választ kapunk, az alienek keletkezése, eredete. Ez tényszerűen a következő. A biológiai változást – agresszió növekedése, extra erő, extra ellenállóképesség, gyors fejlődés, ronda külső -  beindító szmötyi bekerül – szándékos, persze tudományos célt szolgáló mérgezés által - egy ember szervezetébe, aki közösül a barátnőjével, aki ettől terhes lesz egy pre aliennel, amely születése után lepetézik egy teremtő faj egyedében, amiből kirobban egy majdnem 100%-os alien. Onnét meg mindenkire rá van bízva, hogy a Nostromo megérkezéséig eltelő néhány évtizedben miként válik egy majdnem tökéletes alienből 100%-os alien.

Elemző kritikám elején említettem, hogy nem kapunk választ a teremtőkkel kapcsolatos kérdésekre. Ennek több oka is van, lehet. A film így is hosszú, ez a szál már nem fért volna bele. A film témája az alienek kialakulása. Ehhez egy másik faj kibogozása már sok lett volna. A harmadik ok, hogy így megteremtették egy spin-off lehetőségét, hisz Noomi elindult a teremtők bolygólyára a kérdéseivel. Szóval abból is lehet még pár rész, ha a cseng a kassza.

Kiderül, hogy a teremtők hoztak létre minket. Egy teszt kimutatja, hogy genetikailag teljes az egyezés, ami különös, mert bár emberszerűek, azért másként néznek ki. Magasabbak, erősebbek, más a bőrszínük, stb. Teljes genetikai egyezés esetén ez nem lenne lehetséges. De hát ismerjük el, hogy a mozi termekben nem Czeizel Endrék ülnek, szóval ezen át is ugorhatunk. Ami nem derül ki, hogy mi végre tették, amit tettek. Erre kapunk egy sovány válasz lehetőséget, miszerint csak. Lássuk be, ez azért halvány. Noha ők teremtettek bennünket (az egyházak tiltakoznak) David rájön, hogy a teremtők legutóbbi terve viszont az volt, hogy kinyírják az emberiséget, de közbejött valami. Történt egy kis baleset a laborban, amitől elhullottak, és egyetlen megmaradt példányuk mély, hibernációs álomba menekült. Vajon milyen késztetésből merült fel bennük az a nem túl szimpatikus ötlet, hogy végezzenek teremtményeikkel? Talán majd egyszer ezt is megtudjuk.

A teremtők űrhajója - mely nagy dühösen a föld felé indult, hogy gyorsan legyaluljon bennünket a bolygónk felszínéről – lezuhan. Nem robban fel, mint bármely jóérzésű sci-fiben szokás, ha lezuhan valami magasról, hanem csak gurul-gurul, majd elfekszik, mint a fém húszas a parkoló automata előtt. Ezen közben, szinte mellékesen és teljesen véletlenül szétlapítja Charlize Theront, akinek ez volt a legjobb, leghitelesebb pillanata a filmben.

Noomi – mint utolsó túlélő - bemenekül a Prometheusról ledobott mentőkabinba, bezárja a zsilipet. Eddig rendben van. Aztán azt halljuk, hogy a zsilip megsérült. A Noomit kitartóan üldöző teremtő fajbéli mókus kézzel felfeszíti az ajtót. Itt is kérdések merültek fel bennem. Miként lehetséges, hogy egy túlélést biztosító mentőkabin külső ajtaját kézzel - legyen az bármilyen erős kéz is - fel lehessen feszíteni? Ez azért is érdekes, mert a teremtő fel tudja feszíteni az ajtót, de a pre alien – noha kiderül, hogy erősebb a teremtőnél – nem képes erre egy belső ajtóval sem. Hm. Ettől lényegesebb kérdés, hogy a teremtő végez mindenkivel az expedíció tagjai közül, kivéve Noomit. Futni hagyja. Aztán mikor lezuhan az űrhajója, akkor meg mindent megtesz, hogy megtalálja és kinyírja a nőt. Miért nem volt ez fontos, mikor könnyedén megtehette volna és miért lett fontos azután? Különösen annak tükrében, hogy ő is nyilván tudta, hogy van ott még egy rakás űrhajó a föld alatt, amikkel nyugodtan elhúzhatna. De nem… S még egy apróság, ami ehhez a momentumhoz kapcsolódik. Az Alienben a Nostromo legénysége az idegen űrhajó roncsaiban megtalálja a vezérlő termet. Ott ül Space Jockey az ülésben, holtam, szkafanderben. Ha egyszer a földi mentőkabinban halt meg, szkafander nélkül, akkor miként került szkafanderben a saját hajójába? Továbbá a vezérlőben jó pár ember meghalt. Hová lettek onnét, mikor a Nostromo oda ért? Mert bizony a holtesteknek ott kellett volna lenniük, de ha le is bomlottak addigra, minimum a szkafandereiket megtalálták volna Dallas kapitány emberei. Az eszméletlen sok vázáról nem is beszélve, ami a hajóban volt. Ezekből egy darabot sem látni az Alienben. Azért ezek komoly bukfencek. (Update: Egy ismerősöm tapintatosan felhívta rá a figyelmemet, hogy a Nostromo az LV-426-ra szállt le. A Prometheus pedig az LV-233-on játszódik. Ez kiváló magyarázat a fenti bejegyzésben felvetett kérdésekre.)

A film utolsó képein a sérült David által vezetett idegen űrhajót látjuk felszállni, és azt hallgatjuk közben, hogy Noomi Rapace eldarálja Ripley rádiós üzenetéhez nagyon hasonló stílusú monológját az utókor számára. Majd jönnek a betűk. Az ember már éppen feltápászkodna a plaza mozi kiült, keskeny foteljéből, a másik 20 nézővel együtt, amikor folytatódik a film. Látjuk, amint a teremtő idegen testéből a szokásos módon kirobban egy lény. Lassan felemeli a fejét, s lám megcsodálhatjuk egy igazi alien – na jó, még ez sem teljesen olyan, mint az Alienben - már ismerős profilját. Itt már tényleg vége a mozinak.

Az ember azt kapta, amit a film felvezetése alapján várhatott. Sok megválaszolt kérdés, néhány új kérdés, látványos kivitelezés, harmatos színészi teljesítmények, zéró félelem faktor. A film nyomokban alien érzést tartalmaz, de Scott nem tudta megismételni 79-es bravúrját. Persze ennek vágya hiú ábránd volt részünkről. Már más időket élünk. Lehet egy film bármilyen látványos, azt a hatást már nem lehet újra elérni, mint amit az eredeti mű anno kiváltott. Ahhoz kellett az a korszak, az a kulturális közeg. A sorozat folytatódott és folytatódhat, de egyébként béke poraira.

 

E bejegyzés megírása óta friss hír, hogy valóban készül, vagy legalábbis komolyan tervben van a második rész:

 

filmdroid.blog.hu/2012/06/12/dr_shaw_eljut_a_paradicsomba

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.