Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Dolog (The Thing)

2009.07.28

  

Kép

 

 A történet a jól bevált ösvényt (Alien) követi, de erre az állításomra, még visszatérek. Egy külvilágtól elzárt (Ide, tetszőlegesen behelyettesíthető bármilyen hely, ahol az emberek szűk csoportja él, és záros ideig nem hagyhatja el a helyet: bolygó, börtön, börtönbolygó, hajó, elsüllyedt hajó, tengeralattjáró, bunker, titkos labor, hegyi menedék, multiplex kedd délelőtt, stb) antarktiszi kutató bázison, a kíváncsi és meggondolatlan ember kiszabadít/kiolvaszt egy lényt, ami  ezer éve a jégbe van fagyva, mert lezuhant az űrhajója. Miután a lény egy kicsit felmelegszik, máris elsőrendű feladatának érzi, hogy megöljön mindenkit, aki él és mozog. Legyen az ember, vagy szánhúzó kutya, amerikai, svéd, vagy norvég.  A történet gyenge pontja, hogy nem derül ki, miért kell mindenkit kinyírnia. Van valami halvány magyarázat féle. Mégpedig az, hogy a lény, teljesen érthető módon élni akar. Ebben az ellenséges közegben ez csak úgy lehetséges, ha az őslakosok bőrébe bújik, szó szerint. Persze felfoghatjuk úgy is, hogy ránk van bízva a sztori. Talán az űrhajó is azért zuhant le, mert egy szintén kíváncsi és felelőtlen űrlény a fedélzetére vette ezt a lényt, vírust vagy mit. Őt is abszolválta a szörny, de az UFO vezetéshez béna volt, ezért lepottyant a földre.

Tehát a lény igyekszik osztódni és mindenkibe belebújni. Közben suttyomban mini űrhajót épít (!) a föld alatt, a telep készleteiből. Hoppá, akkor mégse olyan hülye. Vagy mégis, mert nem röpképes a szerkezet. Tehát sok a logikai bukfenc, mint általában a sci-fikben, de ez van. Ha minden logikus lenne, akkor nem sci-fi lenne, hanem doku film a Discoveryn.

A főhős, aki a szokásos meg nem értett, jobb sorsra érdemes, hű de okos, jóképű, egyúttal alkoholista, megcsömörlött kalandor, persze átlát a szitán, de legalábbis a szakadt alsógatyán, újfent szó szerint. Lassan kideríti, hogy mi áll a rejtélyes halálesetek mögött. Sajnálatos módon, mire mindent tisztáz, már a kutató telep legénységének 95% halott, vagy csápokat növeszt a sötétben, és rá vadászik.

Kiderül, hogy a lény célja, elhagyni a bázist, és eljutni valami melegebb éghajlatra. Ha belegondolunk, mindenki erre vágyik, én is. Mivel ez az emberiség végét jelentené, Kurt (keménylegény) Russel nem kíván ehhez asszisztálni, ezért a telep és a saját élete árán is, ezt megakadályozza. A konfliktus kimenetele nem kétséges egy percig sem. Ennek ellenére mégis izgalmas a film, hisz – többek között -  a legendás vérteszten együtt markoljuk a fotel karfáját a szereplőkkel.

Ha már a szereplőknél tartunk. Russel kiválóan hozza a már korábban vázolt figurát. Persze ehhez nem kell nagy tehetség, de akkor is jó választás volt. A többi szereplő még ettől is kidolgozatlanabb. De lássuk be, nincs ilyesmire szükség, egy jó kis sci-fi horrorhoz, mert kb. ez lenne a műfaji meghatározás. Potenciális szörny eledelek kellenek, nagyjából felskiccelve, hogy ne mozogjanak idegenül a díszletek között. Szerencsére egy sablon karakter azért kimaradt. Nincs a filmben nő, és ez határozottan jót tesz neki. Így hitelesebb a dolog, mintha le kellene tuszkolni tudati torkunkon egy Playboy-ból kilépett  geológus csajt, aki megközelíthetetlen, mint a lángos árus Kapolcson, de azért a film felétől beleszeret a főhősbe, mert az olyan szexin keresi a szörnyet az ágytakaró alatt.

Minden sablon és klisé ellenére a rendező – John Carpenter – egyik legjobb filmje ez. Még akkor is így van, ha nem igazán ismert ezen alkotása. Egyértelműen Alien utánérzésnek tűnik, pedig nem az.  Megtévesztő lehet, hogy filmből pont  Alan Dean Foster írt regényt, aki az Alient is írta. Minő véletlen. De hát Robin Cook óta tudjuk, hogy járt utat a járatlanért el ne hagyj! Valójában a történet alapját két sokkal régebbi sztori adja. John W. Campbell: Who Goes There? című elbeszélése, és az The Thing from Another World című filmalkotás. (forrás: Wikipedia)

A trükkök, effektek a kor (1982) színvonalát tükrözik, de ennek ellenére ma is elfogadhatóak, élvezhetőek. Azt gyanítom azért működnek ma is, mert klasszikus módszert használtak. Bábok, smink, nyálka, stb. Semmi digitális erőlködés, ami mondjuk átüt a Star Wars legújabb részein is.

Továbbá nem mondanám mellékesnek azt a körülményt, hogy a film zenéjét Ennio Morricone jegyzi. Igaz, nem a legemlékezetesebb műve.

Elmondhatjuk, hogy minden együtt volt a zajos sikerhez. Mégis ,,csak” egy jó és bármikor nézhető film lett belőle. Igazi örökzöld, amin nem fog az idő króm-vanádium foga. Csak ajánlani tudom!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.