Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A koreai filmipar előretörése

2010.12.10

 

Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lehet a titka a koreai tv-sorozatok sikerének. Leginkább azért terelődött erre a figyelmem, mert magamon vettem észre e filmek hatását. Persze, azóta végeztem némi kutatást is a témakörben, és ennek során derült ki számomra, hogy nem csak én vagyok csodabogár, hanem világszerte hódítanak a koreai új hullám filmjei.

Ez a kérdés valószínűleg elég összetett lehet, és nincs mindenre rálátásom, ezért nem fogalmaznék meg mindenkire érvényes következtetéseket.  A legjobb, ha leírom, nekem miért tetszenek.

Ami a történelmi sorozatokat illeti, ott egyértelműek az okok. Egy másik – mostanáig számunkra jórészt ismeretlen – kultúrára való rácsodálkozás, megfelelő motiváció arra, hogy megnézzünk egy sorozatot. Idegen tájak, más szokások, ruhák, díszletek, más típusú dialógusok. Persze önmagában ez kevés lenne, hisz bármely dolgot lehet unalmasan, vagy fogyasztásra alkalmatlanul becsomagolni. Ők azonban nem követik el ezt a hibát. Igaz eleinte furcsa az a visszafogott, sokat udvariaskodó stílus, ahogy még az ellenségek is beszélnek egymással. Továbbá szokatlan – és számomra ez a legkevésbé megemészthető -, hogy a humor náluk más forrásból táplálkozik, mint a modern nyugati kultúrákban.  Eddig minden általam látott sorozatban volt legalább egy, de néha több bohóc figura, akik burleszkszerű képi humorral, illetve elég idegesítő verbális viccelődéssel igyekeznek oldani a történet feszült pillanatait. Ezt igyekszem megszokni, de még nem sikerült. Úgy érzem, hogy az egyébként komoly történetekbe nem illenek be ezek a gügyére vett figurák. De tapasztalatból tudom, hogy az ázsiai filmekben ezek visszatérő elemek, ezért igyekszem toleráns lenni. Pozitívum, hogy a mind inkább nemzetközi piacra is szánt filmekben, már egyre kevésbé erőltetik az ügyeletes ,,hülye gyerek” figurát, legalábbis a 70-es évek filmjeihez képest. Ehhez azért hozzá kell tennem, hogy a még mindig világpiaci vezető szerepet betöltő made is USA sorozatokban is előfordulnak irreálisan viselkedő, ügyefogyott alakok, akik állandó ,,humor” forrást jelentenek a többi szereplő számára. Az amerikai produkciókban ezt ugyan úgy nem tudom tolerálni, mint bármely más ország filmiparában.

Lényeges elemnek látom továbbá a koreai filmek sikerében, hogy kiválóak a forgatókönyvek. Jól alkalmazzák az úgynevezett cliffhanger technikát. Minden rész végén olyan szintű dilemma elé kerül a főhős, hogy az ember azonnal látni akarja a folytatást.

Mivel általában hosszú sorozatokról van szó, ezért van idő a karakterek finom felépítésére, ami elősegíti, hogy jobban együtt lélegezzünk a szereplőkkel, és velük együtt éljük át a kalandokat, vagy érzelmi viharokat.

Fontos siker tényezőnek látom, hogy kerülik az öncélú erőszakot és különösen a szexualitást. A férfi-nő kapcsolatok vibrációi hatásosabban lejönnek a képernyőről, mert a vágy és vonzódás – nyugati normákhoz képest - rendkívül visszafogott, rejtett, feszültséget hordozó eszközként van használatban. Szinte késztetést érzünk, hogy összelökdössük a szereplőket. Bekiabálunk, mint a kisgyerekek a moziban, hogy fogd már meg a kezét, csókold meg, nézz vissza rá!

A szereplők belső, heves érzelmei kifelé tétovasággal, bátortalansággal párosulnak, ami hihetetlen érzelmi feszültséget gerjeszt a nézőben.

Most például egy olyan sorozatot nézek (Bad Guy), ahol az alaptörténetből adódóan hihetetlen bonyolult az érzelmi szálak összekuszálódása.

Ezzel rá is térhetünk a mai korban játszódó történetekre. A szituációk egyrészt ismerősek, másrészt tudnak újat mutatni, hisz azért a kulturális különbségekből adódó más jellegű emberi interakciók rányomják bélyegüket a történetekre, szerencsére a néző számára pozitív módon. A modern sorozatoknál éppen abból adódik a varázs, hogy a nálunk is mindennapos emberi tragédiák miképpen kerülnek feldolgozásra egy visszafogottabb stílusú világban.

Visszatérő elem mind a történelmi, mind a modern koreai sorozatokban a társadalmi, származási különbségek kérdése. Ez a nyugati kultúrkörben is létező dolog, de nálunk még nagyobb az átjárhatóság, ezért kevésbé éles a kérdés.

Elemzésem korántsem teljes és mindenképpen szubjektív. Ami viszont bizonyos, hogy csak ajánlani tudom a koreai sorozatokat!

                 

  

Különösen ajánlott koreai filmzene, mely simán hozza egy jobban sikerült Ennio Moricone soundtrack színvonalát:

katt a képre!

 

Kép

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

gved@freemail.hu

(gved, 2014.01.19 18:23)

Jól összefoglaltad!Átkozottul nehéz ez, ismerve jó néhány sorozatot,Szívesen olvasnék tőled a látottakról, s a BG-ról is, amit legalább 4-szer láttam, s oda voltam érte, a rémes befejezésével Yoo Ah In főszereplésével!