Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mindjárt itt a világvége?

2012.12.03

A világvége elméletek mindig is népszerűek voltak, mert az emberek delejesen vonzódnak a fatalizmushoz.  Most is ,,várunk” egy világvégét, e hónap közepe-vége felé. A majáknál – naptáruk készítése során - anno betelt a ,,papír”, s ebből néhányan arra a következtetésre jutottak, hogy akkor vége lesz a világnak. Erre az elméletre kilyukadni szerintem hozzáállás kérdése. Nekem például nem ez jutott volna eszembe, hanem amit írtam is, hogy egyszerűen betelt a kőtábla, és úgy voltak vele, hogy már pár ezer évet előre dolgoztak, minek még többet vésni. Majd vésnek a következő generációk, ha kezd lejárni a naptár. Azt nyilván nem tudhatták, hogy ki fognak halni, legalábbis, mint civilizáció. Mondjuk ez is elgondolkodtató. Egy több ezer év múltán bekövetkező katasztrófát megjósoltak, de a saját - néhány év, évtized múlva eljövő - pusztulásukat nem látták. Szerintem az ilyen jósokban nem kellene megbízni.

 

 

A fentiekből talán kiderült, hogy azokban a világvégékben, amit homályos jóslatok vetítenek előre, nem hiszek. Egyébként is szét kell választani az emberi civilizáció végét, és a Föld megsemmisülését. A kettő persze bekövetkezhet egyszerre, ha egy kellően nagy meteor, kisbolygó, üstökös csapódik nekünk. De valószínűbb egy olyan fajta ,,világvége”, ami inkább civilizációnk végét jelenti, és nem a Földét. Ilyen értelemben a világvége – véleményem szerint - már elkezdődött, csak kiteljesedése nem a filmipar termékeiből (itt az egész estés filmekre gondolok, mert a sorozatok más kategóriába tartoznak) visszaköszönő 24 órás, látványos pusztulás, hanem több évtizedes, vagy akár évszázados vergődés lesz. Az ember, mint faj, technikailag gyorsan fejlődik. Morálisan pedig korcsosul. Ha ezt a folyamatot egy egyszerű koordináta rendszerben ábrázolnánk, akkor azt látnánk, hogy a két grafikon valahol metszi egymást (ez valamikor a múlt század 70-es éveiben volt), majd a technikai kilő az ég felé, a morális meg egyre közelít a vízszintes tengelyhez. Minél távolabb van ez a két vonal egymástól, annál közelebb a ,,világvége”.

Jelenleg két amerikai posztapokaliptikus tv sorozatot kísérek figyelemmel. Az egyik az áram nélküli világban senyvedő embereket mutatja be (Revolution), a másik a Föld lakosságának elzombisodása (Walking dead) után játszódik. Az elsőben, az áram nélküli világban, csak a középkorba lövik vissza az emberiséget. Nem túl vidám dolog, de azért – ha nem is jelenlegi fogalmaink szerint – élhető a dolog. A második - a zombis film – viszont a totális kilátástalanság víziója. Nézem, mert izgalmas, de egyúttal érzem azt is, hogy mennyire leszívja az életerőmet a filmből áradó reménytelenség.

 

 

 

A cikk további részének elolvasását csak azoknak javaslom, akik tényleg komolyan foglalkoznak a világvégével!

 / Gyüjtőnevük: Paranoiás pszichopaták :) /

 

 Összességében egy valódi világvégét nem szeretnék, de sajnos bizonyos értelemben erre felé tartunk. Nem csupán a média, a filmek, és a könyvek foglalkoznak a világvégével. Egyre több ember ,,komolyan” foglalkozik a gondolattal, és valami módon igyekszik felkészülni. De jellemzően ezek nem valódi és gyakorlatias felkészülések, inkább csak egy illúzió önszuggerálása, hogy igen, felkészült.

De közelítsük meg gyakorlatiasan a kérdést, és menjük bele kicsit a részletekbe. Mik a túlélés dilemmái?


Sokféle helyzet adódhat, de én most kifejezetten azokról az esetekről beszélek, amik több hónapig vagy évig tartanak, esetleg évtizedekre is elnyúlnak. Nyilván ezek a legrosszabb forgatókönyvek, de ezeken érdemes elgondolkodni, mert egy vihar miatti távvezeték szakadás, ha kellemetlen is, hisz kizökkent minket a megszokott kényelemből, azért nem a világ vége és viszonylag gyorsan rendeződik.

Több cikket olvastam a témával kapcsolatban, illetve rengeteg fórum oldalt tanulmányoztam. Azt tapasztaltam, hogy a témával foglalkozók többsége arra koncentrál, hogy milyen fegyverei legyenek, hogyan gyújtson tüzet, stb. Szóval ezek fontos kérdések, de csak részei egy rendszernek, s maga a rendszer sokkal bonyolultabb, mint amennyire ezt sokan végiggondolják. Itt jönnek a képbe a túlélés dilemmái.

Nézzük. Úgy érzed fel vagy készülve. Van fegyvered és tudod is megfelelően használni. Most az mindegy, hogy puskád van, íjad, csúzlid, vagy késed. A lényeg, hogy ne csak az eszköz legyen meg, hanem tényleg képes legyél azt megfelelően és hatékonyan működtetni. Ez sok és folyamatos gyakorlást igényel, bármi is az eszköz. Az, hogy x éve a honvédségnél lőttél kettőt, meg szét és össze tudtad szerelni az AMD gépkarabélyt, az nem azt jelenti, hogy most is meg tudod tenni. Te talán azt hiszed, de ha odalöknének eléd egyet, lehet, hogy meglepődnél. Lőfegyvernél a lőszer amúgy is gyenge láncszem, hisz nem fog korlátlanul rendelkezésre állni, szóval azt, ami mégis van, nagyon meg kell becsülni. Az íj ilyen szempontból praktikusabb, hisz akár magad is készíthetsz ilyet, illetve hozzá való vesszőket. Természetesen csak akkor, ha ,,béke időben” megszerzed ehhez a gyakorlati tudást és gyakorlod is. Amit nem gyakorolsz, legyen az valami készség, nyelvtudás, önvédelem, nos, az meg fog kopni. Te azt hiszed, hogy tudod, aztán élesben meg kiderül, hogy hű, de régen foglalkoztál ezzel.

 

Gerber Apocalypse Survival Kit

 

A fegyvereken túllépve ott van például a gyógyszerek és orvosi ellátás kérdése. Az emberiség történetét a kezdetektől mind a mai napig végig kíséri ez a problémakör. Minden igényt kielégítő vagy legalábbis a jelenlegi színvonalú egészségügyi ellátás semmiképpen nem fog működni a tárgyalt helyzetekben. Ezt el kell felejteni. Drasztikusan megnő a halandóság, és durván csökkeni fog a várható élettartam. Ez ellen nem tudsz tenni semmit, ezt el kell fogadni. Ha be is tárazol gyógyszert, azok szavatossági ideje nem túl jelentős, illetve úgy is olyan szer kellene, ami neked pont nem lesz. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy előbb diagnosztizálni kell a betegséget, aztán ismerni a megoldást. Tehát orvos kellene, meg berendezések, meg ilyesmi. Valami orvos még akár lehet is a környékeden, de az orvostudomány nagyon specializált. Egy belgyógyász nem fog tudni vakbelet műteni – s akkor még a műtéti felszerelésről nem is beszéltünk -, és értelemszerűen egy sebész nem tudja, miért fáj a májad. Mindenféle orvos meg úgy sem lesz a szomszédod. A lényeg, hogy aki rendszeres orvosi ellátásra és gyógyszerezésre szorul, annak a túlélési esélyei jelentősen csökkenek. De aki jelenleg egészséges is, az se számíthat semmi jóra, hisz bármikor történhet egy baleset vagy betegség, ami most kezeléssel gond nélkül megoldható, de Mad Max időkben halálossá válik. Persze erre mondhatja valaki, hogy de ott vannak a gyógynövények, azzal is mindent meg lehet oldani. Egyrészt nem lehet velük mindent megoldani, másrészt ismered a gyógynövényeket? Úgy értem valóban felismered őket? Nem arra gondolok, hogy van-e gyógynövényes könyved szép képekkel, hanem a gyakorlatban felismered-e ezt a növényt? Tudod, hogy a környéketeken hol van ilyen? Esetleg termesztesz ilyeneket a kertedben? S betegség alatt nem egy megfázást értek, hanem komolyabb dolgokat. Meg, ha van is gyógynövény kertészeted és tudod is őket mesterien használni, attól a műtétek továbbra is megoldhatatlanok. Mondjuk, vadászat közben eltöröd a kezed, lábad. Ez elég életszerű eset. Ha szilánkos a törés, akkor véged. Ha ,,normál” törés, akkor is helyre kell rakni szakszerűen. Ha nem sikerül, akkor egész életedben sántítasz majd, vagy nem tudsz a kezeddel rendesen fogni, emelni. Mind-mind komoly hátrány. Vagy az asszonynál szülés közben keresztbefordul a gyerek, se előre, se hátra. Fel kellene vágni. Sterilen, szakszerűen, meg varrni, közbe vért pótolni, fájdalmat csillapítani, stb. Nem fog menni. Ha gyerek meg is marad, az asszonynak vége. Ezt csak két, nagyon egyszerű példa, ami bármikor előfordulhat. Tehát a ,,világvége” kezdetén légy egészséges és maradj is az!

Még csak néhány részterületet érintettünk, de már most körvonalazódik, hogy aki viszonylag sokáig talpon szeretne maradni a jelenlegi világ vége után, annak rendkívül sokoldalúnak kell lennie, mindamellett, hogy ő és családja alapvetően egészséges, és a megfelelő és szükséges felszerelések jó részével rendelkezik. Továbbá magányos létre senki rendezkedjen be, mert nem fog működni. Csak közepes méretű közösségek lesznek működőképesek. A tanya ehhez túl kicsi. Nem tudod megvédeni, nagy utakat kell megtenned a cserekereskedelemhez, távol leszel a segítségtől. A városok túl nagyok és jobbára most is élhetetlenek, csak mesterségesen tartható fenn a ,,vérkeringésük”, vagyis aki ott marad az a biztos halál. A falu lesz a megfelelő hely. Ott, azokban a kénytelen-kelletlen összetartó közösségekben lesz annyi és nem több vagy kevesebb ember, ami kell a megfelelő védelmi erőhöz és fenntartható, önellátó gazdasági termeléshez. Egy ilyen közösségbe kerülj be és legyél ezermester, hasznos ember. Akkor lehet esélyed.

Ez az írás messze nem teljes körű, hisz rengeteg terület van, amiről nem ejtettem szót. Csupán gondolatébresztőnek szántam abból a célból, hogy elmélkedjetek azon, valóban felkészültetek-e. Az általatok birtokolni vélt elméleti tudást képesek vagytok a gyakorlatban használni? Valóban olyan sokoldalúak vagytok, mint hiszitek? Ténylegesen hasznos tudással rendelkeztek? Ellenőrizted ezeket, vagy csak azt hiszed, hogy majd menni fog? Sok kérdés merül fel, és ha nem melldöngető, hanem őszinte válaszokat adtok magatoknak, akkor már közelebb kerültök a túléléshez.

Sok sikert…

Mindenesetre idén karácsony előtt nem lesz világvége. Legalábbis nem valószínű. :)

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.