Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kyokushin 3. dan vizsga

2012.08.05

 

 

 

bb-3.dan-vizsga.jpg

 

 
 
Bartha Beatrix 3.dan szubjektív beszámolója (levele) a 3. danra tett vizsgájáról


Szia István!
 
Élménybeszámolóm következik, csak erős idegzetűeknek, vagy mazohistának :-) ajánlott.
 
Először is a táborban napi 3 edzés volt. Reggel 5-kor keltem, hogy a derekamat "bemozgassam, gyógyítgassam", 6-tól futottunk (20-40 perc között), utána erősítettünk. Rögtön az első ilyen erősítésnél a betonon nyomtuk a fekvőtámaszt, amit hiába nyomtam otthon is a betonon, akkor sem lehet megúszni vízhólyagok nélkül. Így már a második napon az összes bütykömön, amivel ütni kell, vízhólyag volt, a harmadik napon már alig tudtam a feszülés miatt ökölbe szorítani. Reggeli után technikai edzés volt, ami nem volt fizikailag vészes, de nagyon elfáradtam agyban, nagyon kellett összpontosítani minden technikára, 1-1,5 órán át. Délután egy kis fincsi küzdőedzéssel fejeztük be a napot. Persze rögtön az első ilyen edzésen kaptam egy akkora combost edzőtársamtól, aki 185 cm, 115 kg tiszta izom, és akkor szed szét, amikor akar, hogy le kellett fagyasztani,hogy lábra tudja állni. A bal kezem alkarcsontjára meg egy ütést, amitől bedagadt az alkarom. Szóval megvolt már az első nap a kezdő adrenalin löket. Ebből "csak" három nap volt.
 
Pénteken reggel megcsináltuk annak rendje és módja szerint a reggeli futást és erősítést. Kell az így vizsga előtt.
 
Majd 10 órától kezdődött a vizsga.
 
A vizsga mindig az erősítéssel kezdődik. Minden fokozatra kell valamennyi erősítő gyakorlatot tudni. Nekem voltak kedvezmények, mert 40 felett vagyok, így csak 20 kg-al kellett nyakból nyomni 20 db-ot. A társam átugrálásából is csak 40 volt (a fiataloknak 50), és a felugrok és leérkezés után két köríves rúgás fejre gyakorlatból is "csak" 40 volt, ami azért 80 rúgás, mert egy felugrás-kettő rúgás számít egy gyakorlatnak. A többi erőnléti elemből nincs kedvezmény. Mindenki mellett volt egy segítő, aki megszámolta a gyakorlatokat, és csak a szabályos fekvőtámaszt és felülést számolta. 100 fekvőtámaszt, és 200 teljes felülést kell minden fekete övesnek megcsinálni, aztán már "csak" talicskázni kellett minden ütőfelületen egy hosszt a teremben, szerencsére keresztben, ami kb. 20 méter. Végül 1 perc kézenállásban, ami nekem nagyon megy, mert sokat gyakoroltuk edzésen, és nagyon pihentető is tud lenni, amíg bírja az ember karja. Ez az erőnléti rész volt kb. 1 óra hossza, utána ki lehetett menni WC-re és lehetett inni is. Szerintem a Miskolci Tescoból elfogyott az összes izotóniás ital, és szőlőcukor, úgy bevásároltunk e vizsgára.
 
Azután következett egy japán bemelegítés (idogeiko), ami nagyon pörgős, gyakorlatilag szinte az összes technikát meg kell csinálni, mindből 30 db-ot,persze mindet erőből és mindet kia-al (kiáltani kell, amikor célba ér a technika) ez is egy órán át tartott.
 
Majd következett a technikai rész (mert ez eddig "csak" a bemelegítés volt), minden övfokozat, minden anyagát meg kellett csinálni. 2,5 órán keresztül megállás nélkül minden állás, minden kéztechnika, védések és ütések, minden rúgás, és a végén az adott fokozatra előírt formagyakorlat. Először elengedték a 10. Kyu-ra vizsgázókat, ez az első fokozat, erre kell a legkevesebbet tudni még. Utána a 9. Kyu anyagát csináltuk végig...azután nekik véget ért a vizsga, és így tovább.
Amikor már csak a danokra vizsgázók maradtak, megint lehetett inni. Ekkor kaptam a dokitól (végig ott volt egy orvos) egy izomlazító és egy fájdalomcsillapító tablettát, mert az egyik rúgáskombinációban (3 rúgás szabályosan, gyorsan, én voltam a leggyorsabb szinte mindnél, kb. 30 sorozat volt ebből-is) annyira hajtottam, hogy a hátamba beleszúrt valami és alig bírtam kiegyenesedni. Nagyon nagy dolog ám, hogy volt segítség, meg az, hogy lehetett inni is. 10 éve a 2. danra a 3,5 órás vizsga alatt egyszer sem lehetett inni. Két éve van ilyen, hogy vannak kis ivós szünetek, mert a Shihan (a nagyfőnökünk) mintha jobban vigyázna az idősebbekre, nehogy kiszáradjunk :-)
 
És akkor következett a dan fokozatokra előírt technikák és formagyakorlatok bemutatása. Ez a legnehezebb, és ekkor voltunk már a legfáradtabbak. Volt olyan kata, amit ha egyszer szépen megcsinálok, akkor is összeesek a fáradtságtól, olyan nehéz és olyan hosszú, no ezt 5-ször kérte egymás után. Többször lepergett előttem életem filmje, és magamban igen sűrűn imádkoztam, hogy bírjam még erővel. Volt olyan holtpont, hogy nem emlékszem semmire, csak vitt a lábam, de mintha magától csinálta volna. Ketten fel is adták, mert nem bírták tovább. A karate ruhám olyan vizes volt az izzadtságtól, hogy min. 2 kg volt a súlya. Egyébként másnap estére sem száradt meg teljesen.
 
Ekkor már 16.30 körül lehetett, és már csak hárman maradtunk, akik 3. danra mentünk. Három igen nehéz, és igen hosszú kata van a 3. danra, mindent meg kellett csinálni vagy négyszer vagy ötször, nem tudom, mert olyan euforikus állapotban voltam, nem számoltam. Arra emlékszem, hogy valahonnét még kaptam erőt (tudom, hogy mindenki küldte, aki gondolt rám, és ezt akkor ott nagyon is éreztem), és úgy csináltam,mintha az életem utolsó percei lennének. Mondjuk úgy is éreztem magam.
 
Pontban 17 órakor (10-kor kezdtük) mondta a Shihan, hogy véget ért a technikai vizsga, készüljünk a küzdelemre. 15 perc múlva kezdjük. Ekkor elhagyott az erőm. Arra számítottam, hogy legalább lesz egy órám pihenni, esetleg enni egy csokit....de csak rohantam ki és a csapvíz alá tettem a fejem. A folyosón már jöttek a többiek, és azt mondták, hogy olyan beesett volt az arcom és szürke a színem, hogy ijesztő volt. Nem mértük, de úgy érzem, minimum 2 kg-ot fogytam a vizsga alatt. Hatásos, mégsem ezt a módszert ajánlom a fogyni vágyóknak.
 
És végül kezdődött a vizsgaküzdelem. 40 év felettiek külön voltak, mert nekünk csak 1 perc volt egy küzdelem, és mi vehettünk fel lábszárvédőt is. Így óvják az idősebbeket :-) Nem nagyképűség, de annyira boldog voltam, hogy kibírtam az előző 5 órát, és hatott a fájdalomcsillapító is, hogy az első 40 percet végig támadtam, szinte minden ellenfelemet fejbe tudtam rúgni, a vizsgázók között én voltam a legfittebb. Mondták, akik nézték, hogy jó volt nézni, és a mesterek, akik segítettek, azok közül is ketten odajöttek megdicsérni a küzdelem miatt. A negyvenedik perc lehetne, amikor megint jött egy holt pont, besavasodhatott a lábam, alig bírtam felemelni. De az utolsó 5 percre felszívtam magam, csakhogy az utolsó küzdelemhez behívták a legnagyobb embert (mondjuk minden ellenfelem minimum 10 kg-al volt több, de volt, aki 60-al, és mind nagyobb volt nálam, volt, aki 3 fejjel is magasabb volt), akinek már csak az volt a feladata, hogy jól megverjen, hogy napokig emlékezzek erre a napra. Természetesen sikerült, mert nem vagyok én C. Norris :) Kaptam két akkora bordást, hogy azóta nem tudok oldalra fordulni alváskor, és fáj, ha nevetek. Erről készült egy jó kép, azt is csatolom, elrettentésnek, ha esetleg megfordul a fejedben, hogy Kyokushinban fekete övet szeretnél .-)
 
18. 30 körül ért véget a vizsga. Másnap reggel még volt egy reggeli futás (kb. 6 km), és erősítés. Nem nagyképűség, hanem tény, hogy én csináltam végig egyedül a fekete övre vizsgázók közül. Mindenki megállt futásnál, felmentést kértek többen az erősítés alól....igaz, hogy nem tudok rendesen futni, de mégsem köröztek le a jó futók, beértem a középmezőnyben, és minden erősítő gyakorlatot végig csináltam, még ha nem is olyan jól, mint ahogy tudtam volna a vizsga előtt. Szombaton 11-kor hirdették ki, hogy mindenkinek sikerült, aki állva maradt a vizsgán (írtam fentebb, hogy ketten feladták a vizsgát).
 
Most nagyon boldog vagyok, de ma jött rám egy olyan fáradtság, hogy menni is fáj, ülni is fáj, feküdni is fáj....minden fáj.  Egész héten bírta a derekam, sokat kentem meg sokat meditáltam rá, de ma reggel óta úgy fáj, hogy erősen gondolkodom egy fájdalom csillapítón. Az nálam a végső megoldás, de ha nem múlik ez a fájdalom, be fogok egyet venni. Szóval fizikailag lemerültem, de szellemileg fel vagyok töltődve. Ma még pihenek, de holnaptól újra edzek. Még két csík van az övemen, de már Sensei-nek szólítanak. Valamikor ősszel fog megérkezni Japánból a dan diplomám és a nevemmel hímzett 3 csíkos fekete övem. Még hihetetlen ez az egész.
 
Holnap meg munka. Vissza a való világba. Mennyivel jobb az a világ, ahol nincsenek hírek, nincs politika, sem alakoskodás. Csak edzeni kell és nem beszélni róla, csak csinálni. És az áll a sor elején, aki a legjobb, legtapasztaltabb, nem pedig az, aki a legjobban tud beszélni, mellébeszélni, politizálni. Esküszöm a világ jobb hely lenne, ha mindnenki karatézna. Nem lenne semmi bajunk, mert az edzőteremben, a küzdelemben nem számít semmi más, csak a valós teljesítmény.
 
Hát ennyi :-)
 
Csatolok néhány képet a vizsgaküzdelmekből. Látni fogod az arcomon, melyik volt az utolsó bunyó.
 
Üdvözlöm a családot, és köszönöm, hogy lélekben segítettél!
 

 

Betti

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.